Otthon kategória bejegyzései

Kanapé a konyhába? Miért is ne?

Réges-régen megszokott dolog volt, különösen vidéken, hogy a konyhában is ágyat helyeztek el. Ezen aztán ültek, aludtak, igazából kanapé szerepét töltötte be a nappali órákban. Manapság ismét divatba jön ez a szokás, és a kanapék már nem csak a nappalikat ékesítik.

Kanapé

A konyhában elhelyezett kanapé nagyon stílusos, szabad és egyedi megoldás, mindemellett hasznos is. Főzés közben, mialatt arra vár a háziasszony, vagy éppen főzni tudó úriember, hogy elkészüljön valami, leülhet egy kényelmes kanapéra. Így nem kell otthagynia a felügyeletet igénylő ételt, de nem is kell állva várakoznia. Ihat egy italt, elolvashatja az újságot, folytathatja a könyve olvasását, miközben a nappaliban megszokott kényelemben ülhet. A konyhai kanapék elterjedésének van egy egyszerű oka, mégpedig az, hogy mostanában egyre többen választanak kis alapterületű lakást.

Az egyszobás lakásoknál az egy szoba egyben nappali és hálószoba is. Itt történik az alvás, a szabadidő eltöltésének egy része és a vendégek fogadása is. Van, aki jobban szeretné, ha lenne egy kis privátnak mondható tere, így a szintén kisméretű, de legalább külön helyiségű konyhában alakítana ki egy nappaliként szolgáló részt, vagy teljes egészében nappalivá alakítaná a konyhát, ahol még főz is. Egy kisméretű konyhával nehéz mindezt kivitelezni, de nem lehetetlen.

Ha a konyhabútorokat magasra tesszük, dolgozunk a legjobb helykihasználáson, máris egy csomó helyet nyerünk. Számos kisméretű kanapét lehet találni, így egy kisebb étkezőasztal helyén el is fér. Ez elé egy kis dohányzóasztalt betéve, esetleg egy kisebb szőnyeget, máris kész a nappali. A fennmaradó részre pedig be lehet tenni egy felhajtható asztalt és összecsukható székeket, ha maximum ennyi férne el. Így napközben, mikor éppen nem a reggelit vagy az ebédet fogyasztjuk, van egy nappalink, ami bármikor étkezővé alakítható.

A konyhában időnként pára és ételillat terjeng, hiszen itt főzünk. Emiatt a kanapé kiválasztásánál figyelembe kell venni, hogy a bútordarab kárpitozása ellenálló legyen az ilyenfajta szennyeződésekkel szemben. Nem kellemes, ha a kanapé kárpitja beissza a hagyma átható és erőteljes szagát, vagy jó kis húsleves illattal ékeskedik a konyha-nappali sarkában. Egy konyhakompatibilis kanapé lemosható anyaggal van borítva, aminek rossz a nedvszívó képessége. Ha főzés után szellőztetünk és időnként jól kiporszívózzuk a kanapénkat, akkor nem lesz ételillata. Ha nem nedvszívó, akkor a pára sem fogja eltorzítani a kárpit felületének tapintását.

A konyhában elhelyezetett kanapék kisebb időközönként igényelnek tisztítást, mint a nappaliban álló társaik, szintén az említett pára és ételszag miatt. Vannak megfelelő gőztisztító gépezetek, és kárpittisztító szerek, melyekkel a tisztításukat könnyen és egyszerűen meg tudjuk oldani. Természetesen a kanapé megvásárlásakor érdemes megtudakolni, hogy van-e valami különleges igénye a bútornak a takarításra vonatkozóan.

A konyhai kanapéknál fokozottan fontos, hogy ne a földön feküdjenek, hanem kellően magas lábakon álljanak. A konyha padlójára olykor-olykor lepotyog, kiömlik ez-az. Sokkal higiénikusabb és egyszerűbb, ha a kanapé alá bármilyen eszközzel be tudunk nyúlni és ki tudjuk söprögetni, porszívózni, mosni a beesett, befolyt szennyeződét. Különösen jó, ha kanapé lábai fémből készültek, így azok is könnyen letörölhetők. A fém lábakon általában alul van egy gumirétek, ami a kanapé mozdulása esetén meggátolja a kellemetlen csikorgást, védi a padlót, és meggátolja a kanapé csúszkálását. Ez a gumi rátét legtöbbször levehető, így a tisztítása is könnyen megoldható.

Hatalmas méretű sarokgarnitúra, a jelen kor nagy divatja

A 60-as évek Amerikájában már egyszer nagy divattá vált a hatalmas méretekkel rendelkező, legtöbbször kör vagy „U” alakú sarokgarnitúra. Az sem volt szokatlan, hogy a sarokgarnitúra teljesen körbeért, ezeket divat volt még azzal bolondítani, hogy némileg a lakás talajszintje alá mélyítették. Ez a trend újra visszajött, mostanában két stílus élni virágkorát. Az egyik a minimalista, kis lakásokban, kis kanapékkal operáló stílus, a másik pedig impozáns méretekre épülő, ugyanakkor egyszerűségre törekvő stílus.

A hatalmas sarokgarnitúrák terén igen széles a választék, vannak „L” alakú és „U” alakú típusok is, de nem meglepő, ha más, különlegesebb formájú ülőalkalmatossággal találkozunk. Számtalan előnye van egyébként ezeknek az óriási kanapéknak. Nyilvánvalóan méretükből adódik, hogy nagy társaság is kényelmesen helyet tud foglalni a felületükön, így a hatalmas vendégsereget is le lehet ültetni egy helyre. Szinte mindegyik ilyen jellegű sarokgarnitúra rendelkezik ággyá alakítható résszel, mely egyszeriben megoldja a hálóvendég elhelyezésének problémáját, ha épp nincs vendégszoba, vagy abban már alszik valaki.

A legtöbb esetben ezek a garnitúrás olyan mély ülőfelülettel vagy ülőfelületekkel rendelkeznek, hogy ággyá alakítás nélkül is kényelmesen alhat rajta egy, vagy két személy. Ezen a sarokgarnitúrák alkalmasak a délutáni szieszta eltöltésére, de a különböző, fekvő testhelyzetekben való olvasásra, tanulásra, televíziózásra. Akár egyszerre ketten, hárman is fekve nézhetnek rajta filmet és még így is többen le tudnak ülni.

Az esztétikai minőség is fontos előnyük, hiszen az impozáns méretű dolgok mindig a szabadság és a saját nagyságunk érzetét is keltik. Nyilván státusszimbólum is lehet egy ilyen, hatalmas, drága kárpitozású és extra dolgokkal ellátott kanapé, bár talán az esztétikum és funkcionalitás elsődleges fontosságú ezzel szemben. A MEMORY U-FORM sarokgarnitúra például egy 175x345x215-ös méretekkel rendelkező ülőalkalmatosság, mely színében és formatervezésében is igazán impozáns darab. Ülőfelülete mély, síkugrós, háttámlája középmagas, emiatt különösen kényelmes. Két hosszanti ülőfelületén aludni is lehet, de a kanapé ággyá alakítható. Kárpitozása fehér textilbőr és szürke zsákszövet. Nagy méreteivel a kanapé még így is a közepes nagyságú sarokgarnitúrák közé tartozik. Ennél nagyobb méretekkel rendelkezik a SALSA U-FORM sarokgarnitúra, mely 215x380x175 centiméteres.

A kanapé formavilága is egészen egyedi, háttámlája fix, ülőfelület a szoksáskhoz híven igazán mély, így ritka kényelmes. Ezen is lehet aludni ággyá alakítás nélkül is. Kárpitozása kombinált, az ülőfelület és támla szürke zsákszövet, az alsó és hátsó részek fehér textilbőrrel lettek bevonva. Nagyjából hasonló paraméterekkel rendelkezik a SWING U-FORM fekete textilbőr kárpitozású ülőgarnitúra. Teljes egészében kárpitozott, így térben is elhelyezhető. Egy hatalmas alapterületű nappali, vagy hall kellős közepén nagyon impozáns látványt tud nyújtani, mély ülőfelülete és magas háttámlája biztosítja a kényelmet, méretei 375x220x180 centiméter.

Milyen a megfelelő kanapé a gyerekszobába?

Egy gyerekszoba nem feltétlenül csak az alvás és játék színtere lehet. Idővel a gyerek vagy gyerekek elkezdenek felnőni és már általános iskolában is egyre több barátot szereznek, akiket esetleg meghívnak vendégségbe. Ilyenkor jól jön, ha van hová leülni beszélgetni, hiszen a gyerekeknek is vannak megbeszélni valóik, ők sem csak rohangálással töltik a napot. A nagyobb gyerekeknél, akik iskolába járnak, a kanapé a kényelmes tanulás helyszíne is lehet, vagy éppen a nyári kötelező olvasmány kiolvasásának ideális fekvőfelületet.

Vannak már egészen aranyos, lekicsinyített kapaék is, amik tökéletes másolatai a felnőttek kanapéinak. Egy gyerek biztosan nagyon jól érzi magát, ha megvannak az eszközei a felnőttek utánzásához. A kislányok főznek, babáznak, a fiúk az apukájuk tevékenységeit lesik el, például füvet nyírnak, vagy tervrajzot készítenek, esetleg megpróbálnak üzletemberesdit játszani. Egy kanapéval, pont olyannal, amin a felnőttek intézik a dolgaikat, valószínűleg nagyon a kedvükben lehet járni. Komoly embernek érezhetik magukat egy saját kanapéval.

A kisgyerekeknek választott kanapé esetében nagyon kell ügyelni néhány fontos dologra. Az elsőszámú dolog a biztonság. A gyerekszoba kanapéján nem szabad kiálló, kemény tárgynak lenni. Semmi olyan nem kerülhet a gyerekszobába, ami bármilyen sérülést okozhat a kicsiknek. Legyen puha, lekerekített, bevont az egész bútordarab. Mivel a gyerekek nem ülnek meg sokáig egy helyben és nagyon nagy a fantáziájuk, ezért a kanapé legyen strapabíró. A kanapé váza jó, ha kemény fa és a megfelelő áthidalásokkal rendelkezik. A karfa és háttámla legyen fix, ne tudják leszaggatni. A rugózás is nagyon fontos, valószínűleg többször fognak állni és ugrálni rajta az első időkben, mint amennyit ülnek szépen csendben. A laprugó a legjobb megoldás, ez nem tud kitüremkedni. Ha nem rugósat szeretnénk, akkor a megfelelő minőségű szivacsozás is tökéletes, de nem mindegy milyen vastagságú szivaccsal van dolgunk. Legalább tíz centiméter vastagságú, keményebb, de azért kényelmes szivacs szükséges. Fontos még, hogy a háttámla és karfák ne csak fixek, de magasak is legyenek.

Az ugrálás során vagy a ficánkolás során könnyű leesni még akkor is, ha csak egy oldalról nyitott a kanapé, hát még akkor ha a másik három oldalán is épphogy van valami „korlát”. Ezek a részek, tehát a karfák és a háttámla is legyenek kellően puhák. A gyerekek hajlamosak össze-vissza ütni magukat, mert nem figyelnek oda, nem érdekli őket. Ha a karfa vagy a támla kemény, esetleg a sarkain nincs bevonva jól szivaccsal, könnyen nagyobb sérülést szenvedhetnek. Minden esetben nézzük át, tapogassuk át a kanapét, melyet a gyerek szobájába szánunk, hogy minden egyes pontján megfelelően puha-e és nem áll ki belőle semmi problémás részlet.

A következő lényeg a kárpit. Nyilván valami vidám, világos, esetleg vicces mintával ellátott kanapét szeretnénk a gyerekszobába, esetleg már meg is van a leendő tulajdonos elképzelése, hogy neki rózsaszín vagy zöld kanapé kell. Ezen a ponton érdemes „üzletelni”, hiszen egy túl világos kanapé nagyon hamar csúnyán koszos lehet, ha a gyerek előszeretettel szalad be az udvarról mindenféle tisztálkodás nélkül, vagy sokat óhajt ugrálni a kanapén. Nyilván legyen világos és vidám, de az anyaga legyen takarítható. Vannak olyan anyagok, melyeket még frissen le lehet mosni, tehát ha ráömlött a kakaó vagy rátapostak sáros lábbal, akkor egy kis víz, egy kis tisztító meg körömkefe elég is a sikerhez. A bőr nem a legjobb választás egy gyerekszobába, a textilbőr már jobb, de a sima textil, abból egy vastagabb, nem annyira nedvszívó fajta, igazán megteszi.

Érdemes olyan kis kanapét választani, ami ággyá alakítható, esetleges vendégjárás miatt. A gyerekek előszeretettel alszanak egymásnál, jó, ha könnyen el tudjuk helyezni a kis vendéget. Ha erre nincs szükség, akkor is lehet kiegészítő funkciója a bútornak, hiszen sok kanapé tárolóval van felszerelve. Nem csak az ágyneműt, de bármit tárolhatunk a kanapé aljában, így a játékok el fognak férni.

A mára alapvető bútordarabnak számító kanapé története

A kanapé minden korban mást jelentett, mára már talán ki is lett aknázva az újítások lehetősége, de olyan apróságok még mindig be tudnak törni a kanapék divatjába, amiket eddig még nem láttunk. Nos, hogyan is kezdődött ez az egész? Talán kezdjük valóban a legelején. Először volt az ősember, akinek aludnia kellett valamin. A talaj nem volt olyan kényelmes, ha nem pakolt rá puha dolgokat, ezért rájött, hogy készítenie kell magának „ágyat”. Levelekből, száraz növényekből, később elejtett vagy akár elhullott állatok szőréből, bőréből.

Valószínűleg hamar rájött arra is, hogy sokkal kényelmesebb ezeken a fekvő és ülő alkalmatosságokon helyet foglalni, ha nincsenek annyira földközelben, ezért megemelte őket. A kövek, vagy a kemény talajon kialakult patkákon helyezte el később az ágyait, majd arra is ráébredt, hogy ő maga is meg tudja ezeket emelni, mondjuk fadarabokkal. Ugorjunk egyet, jöhet az ókori Egyiptom, ahol a trónusok, a székek, az egyéb ülő és fekvő bútordarabok már nagyon nagy gondossággal kialakított, díszes és kényelmes holmik voltak.

A civilizáció megjelenésével gyors fejlődésnek indult minden és az igények megnőttek, így természetesen a berendezési tárgyak iránt is. Nem csak a városokba tömörült, gazdagnak számító emberek szereztek be ágyat és széket, hanem a parasztok és az alattuk lévő réteg is elkezdett igényeket támasztani minderre. Sokan állítják, hogy az ágy kanapévá alakulása a rokokó korban történt meg, de a kanapé elődjének tekinthető szófák, kis kényelmi bútordarabok már Egyiptomban, az ókori görögöknél és rómaiaknál is jelen voltak. Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy ezek között nincs rokonság és a kanapé kimondottan az ágyból alakult ki.

A kanapé szó is mást sejtet, hiszen maga a szó a canal pie angol szókapcsolatra vezethető vissza. A canal pie egy olyan ülő vagy fekvő alkalmatosság volt, melyen a fürdőkben foglaltak helyet, általában a hölgyek. Ezek nem a nyilvános fürdők, inkább a csatornával ellátott házak alagsorában kialakított medencés tisztálkodó helyiségek voltak. Mindez a 17. században került át a francia nyelvbe.

A reneszánszban kimondottan nagy szerepet kapott a kanapé, nagyon ügyeltek rá, hogy minél díszesebb és pompásabb legyen. Szinte minden reneszánsz kori kanapé intarziaberakásos, bársonyból készített ülőfelülettel rendelkező és már-már a végletekig túldíszített, ahogy annak lennie kell. Ebben a korban a funkcionalitás minden területen háttérbe szorult, így a kanapék készítésénél is. Az ágy átalakulása rekamévá, ami tulajdonképpen egyfajta kapcsolódás a kanapéval, a 18. és 19. század fordulóján történt meg, mikor a pezsgő társadalmi életet élő bankárfeleség, Madamme Récamier ággyá alakítható ülőalkalmatosságokkal rakta teli egyik szalonját, hogy itt hódolhassanak a kénelemnek, akár ülve, akár fekve, miközben pletykálkodás, beszélgetések és evés-ivás zajlik. A kanapék, rekamiék hasznosságát a kor többi nagyasszonya is felismerte, így hamar a szalonok elmaradhatatlan kellékévé vált a bútordarab.

A megnövekedett igények magukkal hozták a fejlődést is, agy ágybetétek, kanapébetétek anyagát illetően már a 19. század elején nagy változás következett be. Megjelentek az állati szőrrel, tollal vagy tengeri fűvel bélelt bútordarabok. Ebben a korban már nem csak az esztétikum volt a lények, hanem igyekeztek ezt keverni a funkcionalitással, így szép és kényelmes kanapék jöttek létre. A jelen kanapégyártásának útjára a 20. században sikerült rálépni, mikor megjelentek a műanyag holmik, a szivacsok, a kivitelben pedig a sarokkanapék. Ekkor már nem egy-egy mesterember művei voltak, hanem ipari gyártás következményei.

A 70-es években megnőtt az igény ismét az egyedi holmik iránt, felkapottá vált a belsőépítészet a lakberendezés, sok esetben a mai trendhez viszonyítva sokkal nagyobb egyediség uralta a lakások belső tereit, így aknapék is különlegesen voltak. A szocialista időkben megjelentek a mama lakásából ismerhető rettenetek, mára viszont az égvilágon minden megtalálható a bútorpiacon. A minimalista és az extravagáns stílus hódít, valamint az extra funkciók.